Remek Anya

Anyának lenni jó!

Kötődő nevelés – Mi is ez pontosan?

A szülők mindenütt szoros érzelmi kötődésre törekszenek a gyermekükkel. Arra is törekszenek, hogy olyan szülői stílust alakítsanak ki, amely összhangban van az értékeikkel. Egyes szülői modellek azt részesítik előnyben, hogy a gyerekeket kis felnőttként kezeljék, akikkel szót kell érteni. Mások a szabályok betartását hangsúlyozó megközelítést követik, vagy a kötődő nevelés az, amit javasolnak. Mindegyiknek az a célja, hogy önálló felnőtteket hozzon létre, akik képesek egészséges kapcsolatokat fenntartani és saját családot alapítani.

Honnan tudod, hogy mi működik, ha ennyi tanácsot kapsz a különböző szülői stílusokról? Néha a próba és a tévedés a legjobb módszer. Ellentétes filozófiákkal felvértezve minden szülő különböző megközelítéseket tesztel, hogy kiderüljön, mi az, ami végül is a szülőnek és a gyermekeknek is megfelel.

A kötődő nevelés arra a gondoskodó kapcsolatra összpontosít, amelyet a szülők a gyermekeikkel kialakíthatnak. Ezt a gondoskodó kapcsolatot tekintik a biztonságos, független és empatikus gyermekek nevelésének ideális módjának. E szülői filozófia hívei közé tartozik a jól ismert gyermekorvos, Dr. William Sears. Azt állítja róla, hogy a gyermekkorban a szülőkhöz való biztonságos, bizalomteljes kötődés képezi az alapját a felnőttkori biztonságos kapcsolatoknak és függetlenségnek.

A kötődő nevelés nyolc alapelve

Az Attachment Parenting International (API) ennek a szülői stílusnak a világméretű oktatási szövetsége. Az API a kötődő szülői magatartás nyolc alapelvét határozza meg. A szülőknek jelentős mozgástér áll rendelkezésükre abban, hogy hogyan értelmezik és ültetik át ezeket az elveket a gyakorlatba. A nyolc alapelv a következő:

  1. Készüljünk fel a terhességre, a szülésre és a szülői szerepvállalásra. A kötődő szülői magatartás hívei fontosnak tartják a terhességgel kapcsolatos negatív gondolatok és érzések kiküszöbölését. Szerintük ez felkészíti a szülőt a szülői lét érzelmileg megterhelő munkájára.
  2. Táplálás szeretettel és tisztelettel: A szoptatás hívei szerint a biztonságos kötődés kialakításának ez a legideálisabb módja. Azt is megtanítja a csecsemőknek, hogy a szülők figyelnek a jelzéseikre és kielégítik a szükségleteiket.
  3. Érzékeny reagálás. A kötődő szülői magatartás esetén a szülők az érzelmek minden megnyilvánulását, beleértve az ismételt hisztit is, valódi kommunikációs törekvésnek tekintik. Ezeket az erőfeszítéseket komolyan kell venni és meg kell érteni, nem pedig büntetni vagy elutasítani.
  4. Használjunk gondoskodó érintést. A kötődő szülői magatartás hívei maximális testi érintést javasolnak. Ennek eléréséhez a közös fürdetés és a „babahordozás” – a csecsemő napközbeni hordozása hordozókendőben – is hozzátartozik.
  5. Foglalkozzunk az éjszakai szülői tevékenységgel! A kötődő szülői magatartás szakértői azt tanácsolják, hogy kössünk „együttalvási” megállapodásokat. Az együttalvás során a csecsemő egy szobában alszik a szülőkkel, így ők etethetik és érzelmileg megnyugtathatják a gyermeket az éjszaka folyamán. Egyes szülők gyakorolják az „ágyban osztozást” vagy a csecsemőkkel egy ágyban alvást. De tisztában kell lenni azzal, hogy jelenleg az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ezt ellenzi, mivel ez növelheti a hirtelen csecsemőhalál szindróma, vagyis a SIDS kockázatát.
  6. Biztosítsuk az állandó, szeretetteljes gondoskodást! A kötődő szülői nevelés hívei a szülő szinte állandó jelenlétét tanácsolják. Ez magában foglalja a séták, a szülői esték és a munka közbeni együttléteket is. A 30 hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében a heti 20 óránál hosszabb gyermekgondozást ellenzik.
  7. Gyakoroljuk a pozitív fegyelmezést. A szülőknek azt tanácsolják, hogy még a legkisebb csecsemőket is tereljék el, irányítsák át és vezessék, és modellezzék a pozitív viselkedést. A kötődő szülői magatartás célja, hogy megértsük, mit kommunikál a gyermek negatív viselkedése. A szülőket pedig arra ösztönzik, hogy a gyermekkel együtt dolgozzanak ki megoldást, ahelyett, hogy elfenekelnék vagy egyszerűen ráerőltetnék akaratukat a gyermekekre.
  8. Törekedjünk az egyensúlyra a személyes és a családi életben. A szülőket arra ösztönzik, hogy hozzanak létre támogató hálózatot, éljenek egészséges életmódot, és előzzék meg a szülői kiégést.
babahordozás
A babahordozás fontos a kötődő nevelés kialakításában

A kötődő nevelés gyökerei

A kötődő nevelés gyökere a kötődéselmélet. A kötődéselmélet John Bowlby pszichológusnak az 1950-es évek elején az anyai nélkülözéssel és az állatok viselkedésével kapcsolatos kutatásaiból ered.

A kötődéselmélet szerint a csecsemő ösztönösen keresi a biztonságos „kötődési személy” közelségét. Ez a közelség szükséges ahhoz, hogy a csecsemő érzelmileg biztonságban érezze magát, valamint az élelemhez és a túléléshez. A korai állatkísérletek azt találták, hogy a főemlősök a meleg, frottírruhás „anyababát” jobban kedvelik, mint az ételt osztogató, de melegséget nélkülöző drótbabát.

A kötődő szülői magatartás azon az elképzelésen alapul, hogy a csecsemők megtanulnak bízni és boldogulni, ha szükségleteiket a gondozó személy már az élet korai szakaszában következetesen kielégíti. Azok a gyermekek, akik életük korai szakaszában nem tapasztalják meg ezt a biztonságos kötődést, a támogatók szerint nem tanulnak meg egészséges kötődéseket kialakítani későbbi életük során. Bizonytalanságban, empátiahiányban, szélsőséges esetben pedig düh- és kötődési zavarokban szenvednek.

Az újabb kötődéselmélet a különböző kötődési stílusok kutatásán alapul, mind a gyermekek, mind a felnőttek romantikus kapcsolataiban. Ide tartozik a biztonságos, az elkerülő, az ambivalens és a dezorganizált kötődés.

A kötődő szülői magatartás aktualizált változata

Sears az a gyermekorvos, aki népszerűsítette a kötődő szülőséget. Az általa „7 Baby B”-nek vagy „Kötődési eszközöknek” nevezett alapelveket racionalizálta:

  1. Születési kötődés. Sears elismeri, hogy a kötődés most vagy soha elképzelés nem igaz. Az örökbefogadott gyermekek, a nevelőszülők és az intenzív ellátásban részesülő csecsemők mind megtanulhatnak felnőttként egészséges kapcsolatokat kialakítani későbbi életük során.
  2. Szoptatás. Bár a szoptatás még mindig támogatott, mára már megértették, hogy az anya és a csecsemő számára is előnyös. Ezt úgy teheti, hogy megnövekedett mértékben termelődnek a „kötődés” hormonjai, a prolaktin és az oxitocin.
  3. Babahordozás. Sears a „babahordozásra” összpontosít, hogy elősegítse a kötődést, a gyakori érintést és a szülők érzékenységét a csecsemő szükségleteit jelző jelzésekre.
  4. Ágynemű közel a babához. Bár Sears még mindig azt tanácsolja, hogy a babák közelében aludjanak, az ő kötődő szülői modellje teljesebben elismeri a szülők szükségességét a jó alvásra.
  5. Hit a baba sírásának nyelvi értékében. Sears kötődő szülői modellje határozottan azt tanácsolja a szülőknek, hogy reagáljanak a babák sírására, és ne hagyják, hogy a babák „kisírják magukat”.
  6. Óvakodjon a babatrénerektől. Sears továbbra is hitelteleníti az általa „kényelmi” nevelésnek nevezett nevelést. Szerinte a kényelmi szülői magatartás a szülő könnyedségét és kényelmét a csecsemő táplálkozási jelzései vagy érzelmi kötődési igényei fölé helyezi. Erre példa lehet a szülő által ütemezett etetés.
  7. Egyensúly. Sears a kötődő szülői magatartásra vonatkozó tanácsai még mindig határozottan tanácsolják a szülőknek, hogy egyensúlyt teremtsenek a szülői tevékenység, a házasság, valamint saját egészségük és érzelmi szükségleteik között.

A kötődő szülői magatartás kritikája

Senki sem vitatja, hogy a babával való szoros érzelmi kötődés csak pozitív lehet. De lehet-e túl sok a jóból? Igen, mondják a kötődő szülői magatartás kritikusai. A kötődéselméletet még mindig viták övezik. Részben azért, mert a korai kutatások állatkísérleteken alapultak. Íme néhány dolog, amit a kritikusok mondanak:

  • Az ágy megosztása és a csecsemőhalálozás. A kritikusok aggódnak a közös ágyban alvás miatt, amelyet összefüggésbe hoztak a hirtelen csecsemőhalál szindrómával (SIDS). Az Attachment Parenting International a biztonságos közös ágyban alvás szabályaival próbálja kezelni ezt a kockázatot.
  • A kötődés változása a tapasztalatokkal. Sok fejlődéspszichológus már nem tekinti a kötődést „tulajdonságnak”. Pszichológiai értelemben a vonás egy többé-kevésbé állandó, egész életen át tartó tulajdonság. A legújabb kutatások kimutatták, hogy az egészséges, bensőséges kötődés kialakításának képességét befolyásolja a kortársak nyomása, az iskolai, a párkapcsolati és a házassági kapcsolatok — valamint a kora gyermekkori tapasztalatok.
  • Több gondozó, változó idők. A kötődéselmélet az 1950-es években, a gyermekgondozás megjelenése előtt keletkezett. Akkoriban a pszichológusok azon vitatkoztak, hogy az anyáknak otthon kellene-e maradniuk, hogy felneveljék gyermekeiket. Azóta sok gyermek a gyermekgondozás következtében több, viszonylag állandó gondozónak volt kitéve. A kritikusok azt szeretnék, ha a kötődésszülői kutatásokat aktualizálnák, hogy tükrözzék ezt a változó valóságot.
  • Túlterhelt szülők, túlságosan függő gyermekek. A kötődő szülői magatartás kritikusai azt állítják, hogy a gyermek minden hangulatára és hisztijére való állandó odafigyelés túlságosan függő gyermekekhez és erősen stresszes szülőkhöz vezethet. Vagy ami még rosszabb, a gyerekek megtanulják irányítani és terrorizálni a jószándékú szüleiket.
  • Tudományos alap. A kötődő szülői magatartás hívei felvetik a súlyosan rosszul alkalmazkodó gyerekek veszélyét, ha a gyerekek nem alakítanak ki biztonságos kötődéseket. Rámutatnak a reaktív kötődési zavar (RAD) nevű pszichiátriai állapotra. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság RAD-definíciója azonban jelentős fizikai és érzelmi nélkülözést feltételez, mint amilyen az elhanyagolt árváknál előfordul. A kutatások szerint a kötődési problémák még ebben az esetben is megváltoztathatók olyan beavatkozásokkal, mint például a terápia.