A szülők mindenütt szoros érzelmi kötődésre törekszenek a gyermekükkel. Arra is törekszenek, hogy olyan szülői stílust alakítsanak ki, amely összhangban van az értékeikkel. Egyes szülői modellek azt részesítik előnyben, hogy a gyerekeket kis felnőttként kezeljék, akikkel szót kell érteni. Mások a szabályok betartását hangsúlyozó megközelítést követik, vagy a kötődő nevelés az, amit javasolnak. Mindegyiknek az a célja, hogy önálló felnőtteket hozzon létre, akik képesek egészséges kapcsolatokat fenntartani és saját családot alapítani.
Honnan tudod, hogy mi működik, ha ennyi tanácsot kapsz a különböző szülői stílusokról? Néha a próba és a tévedés a legjobb módszer. Ellentétes filozófiákkal felvértezve minden szülő különböző megközelítéseket tesztel, hogy kiderüljön, mi az, ami végül is a szülőnek és a gyermekeknek is megfelel.
A kötődő nevelés arra a gondoskodó kapcsolatra összpontosít, amelyet a szülők a gyermekeikkel kialakíthatnak. Ezt a gondoskodó kapcsolatot tekintik a biztonságos, független és empatikus gyermekek nevelésének ideális módjának. E szülői filozófia hívei közé tartozik a jól ismert gyermekorvos, Dr. William Sears. Azt állítja róla, hogy a gyermekkorban a szülőkhöz való biztonságos, bizalomteljes kötődés képezi az alapját a felnőttkori biztonságos kapcsolatoknak és függetlenségnek.
A kötődő nevelés nyolc alapelve
Az Attachment Parenting International (API) ennek a szülői stílusnak a világméretű oktatási szövetsége. Az API a kötődő szülői magatartás nyolc alapelvét határozza meg. A szülőknek jelentős mozgástér áll rendelkezésükre abban, hogy hogyan értelmezik és ültetik át ezeket az elveket a gyakorlatba. A nyolc alapelv a következő:
- Készüljünk fel a terhességre, a szülésre és a szülői szerepvállalásra. A kötődő szülői magatartás hívei fontosnak tartják a terhességgel kapcsolatos negatív gondolatok és érzések kiküszöbölését. Szerintük ez felkészíti a szülőt a szülői lét érzelmileg megterhelő munkájára.
- Táplálás szeretettel és tisztelettel: A szoptatás hívei szerint a biztonságos kötődés kialakításának ez a legideálisabb módja. Azt is megtanítja a csecsemőknek, hogy a szülők figyelnek a jelzéseikre és kielégítik a szükségleteiket.
- Érzékeny reagálás. A kötődő szülői magatartás esetén a szülők az érzelmek minden megnyilvánulását, beleértve az ismételt hisztit is, valódi kommunikációs törekvésnek tekintik. Ezeket az erőfeszítéseket komolyan kell venni és meg kell érteni, nem pedig büntetni vagy elutasítani.
- Használjunk gondoskodó érintést. A kötődő szülői magatartás hívei maximális testi érintést javasolnak. Ennek eléréséhez a közös fürdetés és a „babahordozás” – a csecsemő napközbeni hordozása hordozókendőben – is hozzátartozik.
- Foglalkozzunk az éjszakai szülői tevékenységgel! A kötődő szülői magatartás szakértői azt tanácsolják, hogy kössünk „együttalvási” megállapodásokat. Az együttalvás során a csecsemő egy szobában alszik a szülőkkel, így ők etethetik és érzelmileg megnyugtathatják a gyermeket az éjszaka folyamán. Egyes szülők gyakorolják az „ágyban osztozást” vagy a csecsemőkkel egy ágyban alvást. De tisztában kell lenni azzal, hogy jelenleg az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia ezt ellenzi, mivel ez növelheti a hirtelen csecsemőhalál szindróma, vagyis a SIDS kockázatát.
- Biztosítsuk az állandó, szeretetteljes gondoskodást! A kötődő szülői nevelés hívei a szülő szinte állandó jelenlétét tanácsolják. Ez magában foglalja a séták, a szülői esték és a munka közbeni együttléteket is. A 30 hónaposnál fiatalabb csecsemők esetében a heti 20 óránál hosszabb gyermekgondozást ellenzik.
- Gyakoroljuk a pozitív fegyelmezést. A szülőknek azt tanácsolják, hogy még a legkisebb csecsemőket is tereljék el, irányítsák át és vezessék, és modellezzék a pozitív viselkedést. A kötődő szülői magatartás célja, hogy megértsük, mit kommunikál a gyermek negatív viselkedése. A szülőket pedig arra ösztönzik, hogy a gyermekkel együtt dolgozzanak ki megoldást, ahelyett, hogy elfenekelnék vagy egyszerűen ráerőltetnék akaratukat a gyermekekre.
- Törekedjünk az egyensúlyra a személyes és a családi életben. A szülőket arra ösztönzik, hogy hozzanak létre támogató hálózatot, éljenek egészséges életmódot, és előzzék meg a szülői kiégést.
A kötődő nevelés gyökerei
A kötődő nevelés gyökere a kötődéselmélet. A kötődéselmélet John Bowlby pszichológusnak az 1950-es évek elején az anyai nélkülözéssel és az állatok viselkedésével kapcsolatos kutatásaiból ered.
A kötődéselmélet szerint a csecsemő ösztönösen keresi a biztonságos „kötődési személy” közelségét. Ez a közelség szükséges ahhoz, hogy a csecsemő érzelmileg biztonságban érezze magát, valamint az élelemhez és a túléléshez. A korai állatkísérletek azt találták, hogy a főemlősök a meleg, frottírruhás „anyababát” jobban kedvelik, mint az ételt osztogató, de melegséget nélkülöző drótbabát.
A kötődő szülői magatartás azon az elképzelésen alapul, hogy a csecsemők megtanulnak bízni és boldogulni, ha szükségleteiket a gondozó személy már az élet korai szakaszában következetesen kielégíti. Azok a gyermekek, akik életük korai szakaszában nem tapasztalják meg ezt a biztonságos kötődést, a támogatók szerint nem tanulnak meg egészséges kötődéseket kialakítani későbbi életük során. Bizonytalanságban, empátiahiányban, szélsőséges esetben pedig düh- és kötődési zavarokban szenvednek.
Az újabb kötődéselmélet a különböző kötődési stílusok kutatásán alapul, mind a gyermekek, mind a felnőttek romantikus kapcsolataiban. Ide tartozik a biztonságos, az elkerülő, az ambivalens és a dezorganizált kötődés.
A kötődő szülői magatartás aktualizált változata
Sears az a gyermekorvos, aki népszerűsítette a kötődő szülőséget. Az általa „7 Baby B”-nek vagy „Kötődési eszközöknek” nevezett alapelveket racionalizálta:
- Születési kötődés. Sears elismeri, hogy a kötődés most vagy soha elképzelés nem igaz. Az örökbefogadott gyermekek, a nevelőszülők és az intenzív ellátásban részesülő csecsemők mind megtanulhatnak felnőttként egészséges kapcsolatokat kialakítani későbbi életük során.
- Szoptatás. Bár a szoptatás még mindig támogatott, mára már megértették, hogy az anya és a csecsemő számára is előnyös. Ezt úgy teheti, hogy megnövekedett mértékben termelődnek a „kötődés” hormonjai, a prolaktin és az oxitocin.
- Babahordozás. Sears a „babahordozásra” összpontosít, hogy elősegítse a kötődést, a gyakori érintést és a szülők érzékenységét a csecsemő szükségleteit jelző jelzésekre.
- Ágynemű közel a babához. Bár Sears még mindig azt tanácsolja, hogy a babák közelében aludjanak, az ő kötődő szülői modellje teljesebben elismeri a szülők szükségességét a jó alvásra.
- Hit a baba sírásának nyelvi értékében. Sears kötődő szülői modellje határozottan azt tanácsolja a szülőknek, hogy reagáljanak a babák sírására, és ne hagyják, hogy a babák „kisírják magukat”.
- Óvakodjon a babatrénerektől. Sears továbbra is hitelteleníti az általa „kényelmi” nevelésnek nevezett nevelést. Szerinte a kényelmi szülői magatartás a szülő könnyedségét és kényelmét a csecsemő táplálkozási jelzései vagy érzelmi kötődési igényei fölé helyezi. Erre példa lehet a szülő által ütemezett etetés.
- Egyensúly. Sears a kötődő szülői magatartásra vonatkozó tanácsai még mindig határozottan tanácsolják a szülőknek, hogy egyensúlyt teremtsenek a szülői tevékenység, a házasság, valamint saját egészségük és érzelmi szükségleteik között.
A kötődő szülői magatartás kritikája
Senki sem vitatja, hogy a babával való szoros érzelmi kötődés csak pozitív lehet. De lehet-e túl sok a jóból? Igen, mondják a kötődő szülői magatartás kritikusai. A kötődéselméletet még mindig viták övezik. Részben azért, mert a korai kutatások állatkísérleteken alapultak. Íme néhány dolog, amit a kritikusok mondanak:
- Az ágy megosztása és a csecsemőhalálozás. A kritikusok aggódnak a közös ágyban alvás miatt, amelyet összefüggésbe hoztak a hirtelen csecsemőhalál szindrómával (SIDS). Az Attachment Parenting International a biztonságos közös ágyban alvás szabályaival próbálja kezelni ezt a kockázatot.
- A kötődés változása a tapasztalatokkal. Sok fejlődéspszichológus már nem tekinti a kötődést „tulajdonságnak”. Pszichológiai értelemben a vonás egy többé-kevésbé állandó, egész életen át tartó tulajdonság. A legújabb kutatások kimutatták, hogy az egészséges, bensőséges kötődés kialakításának képességét befolyásolja a kortársak nyomása, az iskolai, a párkapcsolati és a házassági kapcsolatok — valamint a kora gyermekkori tapasztalatok.
- Több gondozó, változó idők. A kötődéselmélet az 1950-es években, a gyermekgondozás megjelenése előtt keletkezett. Akkoriban a pszichológusok azon vitatkoztak, hogy az anyáknak otthon kellene-e maradniuk, hogy felneveljék gyermekeiket. Azóta sok gyermek a gyermekgondozás következtében több, viszonylag állandó gondozónak volt kitéve. A kritikusok azt szeretnék, ha a kötődésszülői kutatásokat aktualizálnák, hogy tükrözzék ezt a változó valóságot.
- Túlterhelt szülők, túlságosan függő gyermekek. A kötődő szülői magatartás kritikusai azt állítják, hogy a gyermek minden hangulatára és hisztijére való állandó odafigyelés túlságosan függő gyermekekhez és erősen stresszes szülőkhöz vezethet. Vagy ami még rosszabb, a gyerekek megtanulják irányítani és terrorizálni a jószándékú szüleiket.
- Tudományos alap. A kötődő szülői magatartás hívei felvetik a súlyosan rosszul alkalmazkodó gyerekek veszélyét, ha a gyerekek nem alakítanak ki biztonságos kötődéseket. Rámutatnak a reaktív kötődési zavar (RAD) nevű pszichiátriai állapotra. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság RAD-definíciója azonban jelentős fizikai és érzelmi nélkülözést feltételez, mint amilyen az elhanyagolt árváknál előfordul. A kutatások szerint a kötődési problémák még ebben az esetben is megváltoztathatók olyan beavatkozásokkal, mint például a terápia.
Hasonló cikkek
A helikopter szülő nevelési módszer
Jól csinálom? Hogyan állapíthatod meg, hogy jó szülő vagy-e?
A szülői alkalmasság vizsgálata: Miért szükséges?